2016. január 25., hétfő

Kiera Cass: Párválasztó sorozat

Kiera Cass Párválasztó sorozata:

Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik.


A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással.

America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz közdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan.
Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.

Szeretem ezeket a típusú könyveket. Egy új világ, új szabályok, de mégis valahogy a valóság talaján maradva. Az első pillanattól kezdve maga az új társadalom jellemzésétől az éhezők viadalára emlékeztetett, de szerintem volt ebben egy kis Walt Disney is. A 3 rész úgy másfél hét alatt daráltam le. Az egyik pillanatban még azt mondtam a könyvtárban, hogy nem is tudom, hogy tetszik e az első rész, 3 nappal később meg már végeztem az Elittel is. Szóval azt hiszem mégiscsak tetszett. :D

Nem szeretnék Spoilerezni így csak annyit mondok, hogy a végére azért lehetett számítani, viszont olyan nem várt fordulatokkal és eseményekkel van tele, hogy azt vettem észre magamon, egy idő után már nem is a szerelmi szál érdekel. 
Egy modern királyság, de múltszázadi szabályrendszer. Az emberek hűen önmagukhoz küzdenek. Ki így, ki úgy de él a remény. Nagyon magával ragadó America személyisége, az értékítélete, becsületessége. Bár amilyen lojális az országával szemben a szerelmi életében mégis komoly tanácstalan és szabályosan kiakasztó. Volt, hogy nagyon haragudtam rá, mindkét férfi érzéseivel játszott kicsit, és önös érdekek vezérelték.  Jobban tudja kezelni a diplomáciai helyzeteket mint mikor két férfi között kellene választania. 
Aspen az erő, a becsület és nem utolsó szempontból az idegen közegben az egyetlen ismerős, az első szerelem. Maxon az új, a varácslat, a nagybetűs herceg. Tegyük hozzá jóval könnyebb dolga volt az udvarlásban.

A negyedik részbe, a koronahercegnőbe viszonyt még nem mertem belevágni. Ez annyira jó volt, hogy picit tartok tőle, hiszen elsőre valahogy az az érzésem van, hogy ugyanez pepitában. Olvastam róla véleményeket és sok pozitív volt köztük, így azt hiszem rá fogom majd venni magam, de adok még egy kis időt. 1 nő és 35 férfi. Kicsit nehéz elképzelni. Már az is sok ha a hősnőm 2 között vacillál, nem tudom mi lesz akkor ha hirtelen 35-en lesznek versenyben.

Jó hír viszont, hogy hamarosan érkezik a sorozat film változata amit viszont nagyon várok. Kíváncsi vagyok sikerül e majd maradéktalanul visszaadni a könyv hangulatát, a kastély pompáját. Na meg persze arra is, hogy ki fogja játszani Aspent és Maxont. :)



Tovább

2016. január 19., kedd

2015-ös év margójára

2015-ös év margójára


Azt hiszem az egyik legaktívabb évem volt eddigi életemben. A munka helyét egy még keményebb hivatás vette át, méghozzá az anyaság. Imádom ezt, még akkor is ha a műszak nem ér véget nyolc óra után, kevesebb időm van magamra, a lakásra a lényeg hogy Neki minél több idő, figyelem, szeretet jusson. 

Igyekszem mégis figyelni, hogy megtartsam önmagam is, és időnként igenis foglalkozzak valami olyan hobbival ami nekem fontos. Mi lehet más ez ha nem az olvasás? A déli alvás közben a gyors ebéd közben mindig olvasok pár oldalt. rutinná vált és olyan nagyon jólesik. Büszke vagyok rá, hogy a 2015-ös évben sok könyvet tudtam elolvasni, sikerült teljesítenem azt a célt amit kitűztem magam elé 20 könyvet olvastam el. Ezt ebben az évben picit tovább feszítettem, így az a terv, hogy ebben az évben megpróbálok 25 könyvet elolvasni. Remélem sikerülni fog.

Másfél év tapasztalata azt mutatja, a könyvek szeretete tovább öröklődött, így a könyvlistámon most már megjelent Bogyó és Babóca és Boribon is. Úgy érzem ez a lista is csak nőni és nőni fog. A világ legbüszkébb embere voltam, mikor minap büszkén vonult be a könyvtárba, illedelmesen köszönt, kiválasztotta a maga három könyvét és jöttünk haza olvasni. Együtt olvasni <3 

Továbbá fogadom, hogy ezekről a könyvekről igyekszem rövid szösszeneteket is közzé tenni, mert hát ez is nagyon hiányzik, nem csak az olvasás. a kulcs talán abban rejlik, hogy rövid kis bejegyzések lesznek ezek, és ahogy manó engedi, úgy lesznek hosszabbak. Szóval nem tűnök el és még aktívabban mesélem majd el nektek, és mindenkinek mivel is telnek a mindennapjaink, így az sem kizárt hogy pár mesekönyv ajánlást is találtok ezentúl az oldalon. Ebben nagyon komoly kis segítségem lesz most már. :)

Tovább

2015. január 5., hétfő

Leiner Laura - Késtél

Leiner Laura - Késtél


"Budai Rebeka, aki tizenhat évesen egy gimnáziumi együttesben játszott, egy átlagos napon zenés videót posztolt az egyik közösségi oldalra. A dal pillanatok alatt hihetetlenül népszerű lett, és Rebekát felkarolta Körte, a tetoválóművészből lett zenei menedzser. Azóta az egész ország Bexiként ismeri a tinisztárt. Bexit most egy zenei tehetségkutató műsor elődöntőjére hívják, hogy duettet énekeljen Nagy Márkkal, az egyik versenyzővel. Menedzsere tanácsára a lány eleget tesz a felkérésnek, mert kell a reklám a hamarosan megjelenő második lemezének. És ezzel kezdetét veszi egy nagyon zűrös hét. A Késtél a Bexi-sorozat első kötete."


Nem is tudom hogyan kezdjem. Már olvasás alatt jegyzeteket fűztem a könyvhöz, hogy majd könnyebben meg tudjam írni az értékelést most mégis keresem a szavakat. Tehát egy biztos, nem hagyott hidegen a könyv és azóta is sokszor eszembe jutott.

Leiner Laurától mindig sokat várok. A Szent Johanna Gimit imádtam, 28 éves létemre már az is eszembe jutott újra olvasom az egészet. Aztán a Bábel, és az Akkor szakítsunk csalódást okozott. A Késtél valahol a tetszett és a nem tetszett között lebeg. Lehet mire leírom a véleményemet legalább az egyik irányba elbillen a mérleg nyelve.

Maga a történet megkapó és egészen egyedi, ilyennel még nem találkoztam. Tulajdonképpen egy feltörekvő tinisztár életébe kapunk bepillantást, és az ő munkája során feltárulkoznak előttünk a tehetségkutató műsorok kulisszatitkai. Pont abban az időszakban olvastam ezt a könyvet mikor az x-faktor döntője ment a Tv-ben így még egészen aktuális is volt a dolog. Bexi elég szimpatikus személyiség, sőt azonosulni is lehet a karakterével. A családja szokványos, mindennapi. A másik főhősünk Nagy Márk aki a tehetségkutató műsor versenyzője, kissé idegesítő, nagyképű, önimádó, mégis szerethető. Ami nem tetszett a túlzott szájbarágás és részletezés. Talán nekem túl sokszor tért ki a média világára, a mai magyar zene helyzetére és túl sokszor lett kiemelve, hogy mennyire más az ahogyan egy "sztár" él, mint ahogyan azt elképzeljük a Tv-t nézve. Na és akkor Bexi menedzseréről még nem is beszéltem. Körte. Körte... Körte??? Miért pont körte? Fel nem tudom fogni. Egy biztos, jó alaposan megjegyeztem és ha ez volt a cél, hát bejött.

A könyvet ami előre viszi és ami miatt mégiscsak olvasmányos, és élvezhető az Leiner Laura hihetetlenül kifinomult humora. Ez nem okozott csalódást.

"Értem - memorizáltam. Zongorázok, forgok, Márk odajön énekelek. De a hányásra is időt kell szakítani majd valamikor."

Olvastam olvastam, és már nagyon kíváncsi voltam mi lesz ebből. Néha szenvedtem, de tovább olvastam, mert most már tudni akartam mégis hogyan lesz ebből sorozat és hogy lesz-e ennek igazán értelme. Az utolsó oldalon megkaptam a választ. A Szent Johanna Gimiben félévekre volt bontva a történet, és mindig maradt valami izgalmas kibontatlan szál, hogy az ember várja a folytatást. Na de ez... Az utolsó oldal elolvasása után legszívesebben falhoz csaptam volna az egész könyvet. Nem és nem, így nem lehet befejezni egy történetet. De mégis... és valószínűleg ez a lényeg, igen el fogom olvasni a folytatást is, mert még mindig nem tudtam meg mi lesz ennek a történetnek a vége.


Tovább

2014. december 15., hétfő

Jennifer Armentrout - Opál

Jennifer Armentrout - Opál


"Senki sem érhet fel Daemon Blackhez.
Amikor elszánta magát, hogy kimutatja az érzéseit irántam, komolyan beszélt.
Soha többé nem kételkedem benne – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok.
Csakhogy még ő sem védheti meg a családját, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket.
Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibrideket tesztelő és kínzó titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim nem ismernek határokat.
A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában a halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza.
Akkor sem, ha az eredmény örökre darabokra töri az életünket.
Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják."

Ez már a sorozat harmadik része. Azt hiszem senkinek sem kell külön bemutatni. Egyébként sem szoktam a szereplőket jellemezgetni, az össsz benyomásomat, rajongásomat szeretném veletek megosztani.

Amint befejeztem a második részt, akartam a harmadikat. Azt hittem ezzel is majd olyan gyorsan haladok majd mind az előzőekkel. De rá kellett jönnöm, hogy furcsa a viszonyom ezzel a sorozattal.
Minden rész kicsit nehézkesen kezdődik nekem. Mintha elveszíteném a fonalat valahol. Azt hittem pár nap után már írhatom is a véleményemet nektek, de kemény két hónap telt el azóta, hogy belefogtam. Persze, erről nem csak a könyv tehetett, hanem a lányom is, aki egyre aktívabban követeli ki magának a figyelmemet.

Azért is mondom, hogy nem a könyv tehet róla, mert mégiscsak tetszett, és nem tudok negatívumot mondani. Így van felépítve. Valószínűleg ha nem 3 nap telt volna el a két rész között akkor nem érzem azt sem, hogy a könyv eleje kicsit lapos. Szépen fel van építve a történt, szépen magasan szárnyal felfelé, egészen addig míg úgy lesz vége, hogy közben a falat kaparod sírva és kiabálnál, hogy miért? miért? Miért?? Meg hogy azonnal adja ide valaki a folytatást.
A fülszöveg tökéletesen megfogalmazza az én véleményemet is. Senki sem érhet fel Daemon Blackhez. Nagyképű, önimádó igazi seggfej, de azokért akiket szeret tűzbe menne, ha pedig szerelmes a legromantikusabb pasi lesz belőle a földkerekségen. 

Ha egyszer film készül belőle, remélem a rendezőnek eszébe jut Ian Somerhalder. Olyan ügyesen alakítja a rossz, de mégis érzelmes vámpírt a vámpírnaplókban. Szerintem földönkívüliként is megállná a helyét. Nekem ő az igazi Daemon.
Tovább