Fábián Janka - Emma szerelme

Fábián Janka - Emma szerelme

"A tizenhárom éves Emmát apja a halála előtt fiatalkori barátja feleségére és hajdani szerelmére, Kóthay Évára bízza. A Balaton parti festői kisvárosban, ahol még jól emlékeznek Emma világszép édesanyjára és az annak idején róla terjengő pletykákra, féltékenységgel vegyes gyanakvással fogadják a fiatal lányt. Emma élete akkor bolydul fel igazán, amikor váratlanul felbukkan a család régóta Párizsban élő, gyermekorvosként nevet szerzett fia, Gábor. A lányban, aki gyerekkorában súlyos titkok tudója lett, és aki a férfit vádolja anyja haláláért, feltámad a gyűlölet. Ám a szerelmet és a gyűlöletet olykor csak egy hajszál választja el egymástól. Lehet, hogy Emmát és Gábort minden félreértés és tragédia ellenére mégis egymásnak szánta a sors?"

Tegnap este fejeztem be a könyvet. Ilyenkor a párom mindig megkérdezi - Na, hogy tetszett? - és csak annyit mondtam, hogy még kavarog bennem.

Egyrészt nagyon tetszett a hangulata, a stílusa, a sodró lendülete. Imádtam, hogy nem tudtam közben unatkozni, mert mindig történt valami. Romantikus, bájos, drámai és magával ragadó. Az első 200 oldalnál azt éreztem, ez is az egyik legkedvesebb könyvem lesz. Magamban a Kisasszonyok című könyvhöz hasonlítottam, ami szintén az egyik nagy kedvencem. Amikor igazán megdobbant a szívem, az az volt, mikor Sissi is meg lett említve, csak futólag, és csak a történelmi hűség miatt. 

Aztán elértünk ahhoz a ponthoz, ahol a legtöbb regény befejeződött volna, de ez nem, ez tartogatott még meglepetéseket, sőt az utolsó 100 oldal volt a legsodróbb és legfelkavaróbb rész a számomra, az első világháború elmesélése. Próbálom megfogalmazni az érzéseimet, amik közben a torkomba tolultak, de nem megy. Annyira sokrétű. Korhű, és felfoghatatlan. A történelmi regények nem mindig tudnak megfogni, de itt magával ragadott a sodrás. Pörögtek az események, és abból a 100 utolsó oldalból, egy különálló könyvet lehetett volna írni. Igazán varázsos, ahogy a két főhős a milliónyi megpróbáltatás után végre igazán egymásra találhat. Ami igazán különlegessé teszi, hogy nem akkor találnak egymásra igazán mikor végre ráébrednek arra, hogy kölcsönösen szeretik egymást, nem is akkor mikor megszületnek a gyerekeik szépen sorban egymás után. Hanem mikor így együtt az egész család túlélte, és túltette magát a háború megpróbáltatásain.

Mikor befejeztem azt éreztem, talán kicsit túl sok volt egyszerre, túl gyors, túl hirtelen kaptam sok élményt. De most azt mondom így volt jó. Nem untam meg, nem lankadt az érdeklődésem. Olyannyira nem, hogy bele is kezdtem a folytatásba, az Emma fiaiba. Egy mai regény a régmúltból. Ha valaki elolvastatja velem a   történetet, és csak utána mondja meg a kiadási évet, biztosan meglepődöm. Abban is biztos vagyok, hogy nagy rajongója lettem Fábián Jankának, és ha csak tehetem elolvasom a többi könyvét is.

Gigi ajánlási fok: 5/5