Maggie Stiefvater - Linger

Maggie Stiefvater - Linger

A szemük, emberi szem farkaskoponyában, a vízre emlékeztet: mint a víz tiszta kéksége, úgy tükrözi a tavaszi eget, az esőben habzó patak barnáját, a nyári tó zöldjét, amikor az algák virágozni kezdenek, a hótól elfojtott folyó szürkéjét. Akkoriban csak Sam sárga szeme figyelt engem az esőáztatta nyírfák közül, de most az egész falka tekintetének súlya rám nehezedik. A tudott dolgok súlya, a kimondatlanoké.

Az első részét is olvastam a könyvnek, és emlékszem a találkozásra. Ez is az a könyv volt, ami azért ragadta meg az érdeklődésemet, mert nagyon tetszett a borítója. Persze van, amikor ezt egy nagy csalódás követi, ez most nem állt fenn. Az első rész nagyon szép világoskék borítóval rendelkezik, addig ez, amiről most írok majd egy kicsit világos zöld. Ha valaki kézbe veszi majd és megfigyeli, még a betűknek is van egy kis zöldes beütése.     Az aki elolvasta már 1-2 bejegyzésemet, az tudhatja, hogy ez az én stílusom. Nagyon szeretem ezeket a vörös pöttyös könyveket. kellemesen szórakoztatnak, jó kikapcsolódást jelentenek pár estére. Sőt azt is elmondhatom róluk, hogy kellemesen megmelengetik a szívecskémet.      Ebben a könyvben nem a vámpíroké, hanem a farkasoké a főszerep. Velük sincs semmi problémám. :) Volt benne egy kis kreativitás is, így azért nem tudtam rögtön kitalálni mi lesz a könyv vége, sőt kíváncsian várom a harmadik részt is. Személyes okok miatt adott a könyv valami pluszt. A szerelmi szál nagyon szépen ki van dolgozva. nagyon kellemes stílusa van az írónőnek, úgy hogy közben nem lesz nagyon elcsépelt, vagy akár nyálas. Minden ilyen rész után bújós lettem, így a párom is megbocsátotta, hogy már megint egy könyvbe bújva üldögélek a fotelemben. 
     Megosztom veletek a kedvenc részemet a könyvből, ami nagy hatással volt rám. Talán mert ismerem az érzést, és ennél szebben nem tudta megfogalmazni még senki sem.

"Nem csak arról szólt az egész, hogy majdnem elvesztettem (...), és a közelemben akartam tartani. Nem csak a vágyról. Hanem arról, hogy úgy aludtam el, hogy (...) mellkasa a hátamhoz simult, és éreztem, ahogy a szívverése az én szívem ütemére lassult. Arról, hogy felnőttem, és rájöttem, hogy az ölelő karja, az illata, amikor alszik, a szuszogása maga az otthon, és minden, amit csak egy nap végén kívánhatok."

Olvassátok hát, és álmodozzatok kicsit ezekről az érzésekről. Nagy izgalmakra nem kell számítani, bármikor le lehet tenni egy időre, ha mondjuk aludni kell menni. De egy olvasásra bátran ajánlom.

Gigi ajánlási fok: 3/5