Suzanne Collins - Az éhezők viadala

Suzanne Collins - Az éhezők viadala

Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük az éhezők viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal - számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.

Hát nem is tudom hol kezdjem.  Nagyon nagyon akartam ezt a könyvet. Mindig olyan csalódott voltam mikor elhappolták előlem. Csak jót olvastam róla és én is akartam. Aztán megtörtént a csoda, szóltak, hogy megvehetem olcsóbban az átlagnál és bár hó vége felé jártunk már, nekem ez a könyv kellett, akartam itthon tudni, akartam az enyémnek tudni és mindenek előtt iszonyúan el akartam olvasni. 

Végre a kezemben volt, majd kiugrottam a bőrömből, és alig vártam, hogy vége legen a munkának és belevethessem magam az olvasásba. Aztán belevetettem. Nem kellett volna. Nem is tudom mikor voltam utoljára ilyen csalódott. A történet jó, a karakterek jók, megmozgatja a fantáziát, hat az ember lelkére, szívére. Én mégis sokkal sokkal de sokkal többet vártam. Hosszú fejezetekig azt éreztem, hogy nem történik semmi, túl sok volt az elbeszélő rész, és kevesebb a cselekmény. 
Tudom, hogy ez a trilógia első része és szépen be kell vezetni a történetet, mégis ahhoz képest hányan várnak rá a különböző oldalakon, és hogy mennyien dicsérték mindenhol, csalódnom kellett. Elolvastam, túl voltam rajta és leginkább azaz egynek jó volt érzést hagyta maga után ami nem a legjobb. Olvasás előtt vártam, hogy a filmet is megnézhessük majd a párommal, de most valahogy erről is lemondtam.
Egy dolog volt ami tetszett a könyvben, Főhősnőnk Katniss végig vívódik a könyvben, hogy kiben bízhat meg. Ki tör az életére és vajon ki az aki tényleg az ő érdekeit képviseli?  Nehéz ügy mikor a túlélésért harcolsz és nem mersz kötődni a másikhoz, mert mi van akkor ha a végén neked kell megölnöd őt? Ehhez az érzéshez nem kell egy élet-halál harcban részt vennünk, mindenki felismerhet ilyen szituációkat az életében, a munkahelyén. Ez az a szál a könyvben amin megéri elgondolkozni.
Nem is tudom hány pontot adjak rá, vannak jó gondolatai, vannak elcsépelt gondolatai. Nem érdekel ha meg is köveznek miatta, én a felét átunatkoztam. Ez van. Nah nah? Ki veti rám az első követ?

Utolsó gondolatként csak annyi, hogy ez az első könyv amiről írok, és nem sírtam rajta. Hihetetlen. :)


Gigi ajánlási fok: 5/3