Zakály Viktória - Szívritmuszavar

Zakály Viktória - Szívritmuszavar

"Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat. Egy hely, melyet soha nem feledsz. Egy vágy, mely örökre a szívedben marad.

A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba.

Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte.

De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaiból? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet?"

A Molyon mindenki imádta, a százalékos aránya kiemelkedő (87%) Majd 160 ember várólistáján szerepel. Ezek után mikor a kezembe kaptam ismerős öröm töltött el, és alig bírtam kivárni, hogy hazaérjek vele és elkezdjem olvasni. Kár volt, nagy nagy kár. Lehetséges hogy ezek a sikerkönyvek amik mindenkinek annyira tetszenek nekem egyszerűen nem jönnek be. Gondoljunk csak az Éhezők Viadalára is.

Ez egy szép szerelmi történet, vagy talán még az sem. Egymás idegeivel való játszás. Két ember aki egymásba szeret, de nem tesznek lépéseket, mert mindkettőjüknek van párjuk. Ez fair. De a szív ügyei nem ilyen logikusan működnek. Ha megtalál az igaz szerelem nem hagyod hogy a másik eltávolodjon tőled évekre, hanem lépéseket teszel. Lépéseket felé, a közös élet felé. 

Úgy gondolom, szép az érzés amit leír, és a személyiségrajzok is tetszenek. Megfelelnek a mai egyetemista képnek. De ez a könyv szerintem nem erről szól. Szólhatna középkorú felnőtt 2-2 gyermekes szülőkről is. 

Adott két fiatal, akik boldogtalanok a maguk módján a kapcsolatukban. Egy táborban találkoznak egymással és fellobban a szikra. Kiderül régóta figyelték már egymást csak messziről. Bármiről tudnak beszélgetni, akár órákig. Eltöltenek úgy egy éjszakát, hogy nem érnek egymáshoz, csak a másik lelkét simogatják. Majd mindezek után elköszönnek a tábor végén és csak álmodoznak egymásról? Nem!

Szerintem egy ilyen szerelemért harcolni kell, tűzön vizen átmenni, és legyőzni minden akadályt. Hagyni hogy kiteljesedjen aminek ki kell. Végigolvastam mert kíváncsi voltam mi jöhet még ezek után, és amiért elismerésem, hogy az utolsó oldalig nem tudtam, hogy mi lesz a vége. Ott tudott meglepetést okozni.

Sírásra, zokogásra és nagy érzelmekre számítottam. Sajnos én ezt nem kaptam meg.