Jennifer Armentrout - Opál

Jennifer Armentrout - Opál

"Senki sem érhet fel Daemon Blackhez.

Amikor elszánta magát, hogy kimutatja az érzéseit irántam, komolyan beszélt.
Soha többé nem kételkedem benne – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok.

Csakhogy még ő sem védheti meg a családját, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket.

Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibrideket tesztelő és kínzó titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim nem ismernek határokat.

A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában a halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza.

Akkor sem, ha az eredmény örökre darabokra töri az életünket.

Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják."

Ez már a sorozat harmadik része. Azt hiszem senkinek sem kell külön bemutatni. Egyébként sem szoktam a szereplőket jellemezgetni, az össsz benyomásomat, rajongásomat szeretném veletek megosztani.

Amint befejeztem a második részt, akartam a harmadikat. Azt hittem ezzel is majd olyan gyorsan haladok majd mind az előzőekkel. De rá kellett jönnöm, hogy furcsa a viszonyom ezzel a sorozattal.

Minden rész kicsit nehézkesen kezdődik nekem. Mintha elveszíteném a fonalat valahol. Azt hittem pár nap után már írhatom is a véleményemet nektek, de kemény két hónap telt el azóta, hogy belefogtam. Persze, erről nem csak a könyv tehetett, hanem a lányom is, aki egyre aktívabban követeli ki magának a figyelmemet.

Azért is mondom, hogy nem a könyv tehet róla, mert mégiscsak tetszett, és nem tudok negatívumot mondani. Így van felépítve. Valószínűleg ha nem 3 nap telt volna el a két rész között akkor nem érzem azt sem, hogy a könyv eleje kicsit lapos. Szépen fel van építve a történt, szépen magasan szárnyal felfelé, egészen addig míg úgy lesz vége, hogy közben a falat kaparod sírva és kiabálnál, hogy miért? miért? Miért?? Meg hogy azonnal adja ide valaki a folytatást.

A fülszöveg tökéletesen megfogalmazza az én véleményemet is. Senki sem érhet fel Daemon Blackhez. Nagyképű, önimádó igazi seggfej, de azokért akiket szeret tűzbe menne, ha pedig szerelmes a legromantikusabb pasi lesz belőle a földkerekségen. 

Ha egyszer film készül belőle, remélem a rendezőnek eszébe jut Ian Somerhalder. Olyan ügyesen alakítja a rossz, de mégis érzelmes vámpírt a vámpírnaplókban. Szerintem földönkívüliként is megállná a helyét. Nekem ő az igazi Daemon.