Christelle Dabos: A tél jegyesei

Leiner Laura - A Szent Johanna Gimi



"Jövő héten becsöngetnek, a Szent Johannába mindenfelől diákok fognak érkezni. Az új kilencedikesek majd úgy csodálkoznak mindenen, ahogyan mi is tettük annak idején. Lehet, hogy lesz köztük egy morc emó, egy nagymenő, talán egy könyvmoly vagy egy deszkás srác. Talán belép az iskolába egy versenymániás, esetleg egy vicces fiú, aki minden órán eszik vagy a világ legnagyobb kockái. Talán lesz, aki végig csendben van és alig lehet hallani, vagy lesz, aki első órán kihúzza a gyufát. Nem tudom, elképzelhető. Annyi azonban biztos, hogy reggel hét ötvenötkor Máday a Jeanne d'Arc-szobor mellett állva, a vonalzójával bökdös majd az érkező diákok felé, akik jobban járnak, ha inkább észrevétlenek maradnak, mert köztudott, hogy akire Máday egyszer rászól, annak nem csak a nevét tudja. Arról mindent tud."

Április volt a szülési szabadságom első hónapja. A sok rohangálás, és utolsó nagy bevásárlások mellett végre lelkiismeret furdalás nélkül szántam időt az olvasásra. És milyen jól tettem mindezt. Mindenki azt mondta, még most mert később nem lehet majd, bár ha a lányom egy picit is rám hasonlít majd akkor jó nagyokat fogunk együtt is olvasni előbb utóbb. De azért szót fogadtam a bölcseknek.
Elővettem hát a félbehagyott szent Johanna második részét és csak azt vettem észre, hogy vége, aztán a harmadiknak is és a negyediknek is, és így tovább. Nevettem sírtam a részeken. A szereplők a barátaim lettek, esténként komoly élménybeszámolót tartottam a páromnak, Zsolti nagy beszólásaiból. 

"Búcsú Máday nénihez
A búcsú oly drámai, 
Mint mikor elvesznek a fájljai, 
A módszere kissé spártai, 
De nem tudnám önt bántani.

Most elmegyek tanulni más tárgyait, 
De örökké szeretni fogom, Máday! – (néni)"


Azt hiszem köszönettel tartozom a szerzőnek is, mivel az amúgy is legszebb időszakát az életemnek még vidámabbá tette, a legjobbkor talált meg a sorozat minden kötete. Felhőtlen kikapcsolódást nyújtott, és nem tudtam abbahagyni. Komoly sírógörcseim voltak a nevetéstől, persze ez valahol a túltengő hormonoknak is betudható, de akkor is imádtam minden sorát.
Az utolsó rész, utolsó kötete igazán szíven talált. Egyébként is nagyon tetszett a  sorozat felépítése, egy félév egy kötet. Először azt hittem ez csak időhúzásra lesz jó, és csak elnyújtja a szerző az eseményeket, de nem. Ez így volt jó. Ahogy haladtunk előre úgy ismertem meg a karaktereket egyre jobban, egyre mélyebben, a 8 rész alatt a szemem láttára értek meg és váltak felnőtté. Az utolsó rész éppen ezért valahol tényleg a vissza emlékezésről és a búcsúról szólt, de nem csak nekik, nekem is. Ott voltam velük a szalagavatón, a banketten, a ballagáson és velük izgultam az érettségit. A barátaim lettek. Az utolsó 50 oldal pedig a sírásról szólt nekem, és a búcsúról. Vége lett. Jött a főiskola, egyetem, Szombathely, Párizs, Budapest. Én pedig maradtam Szegeden, könnyezve, a pocakomat simogatva és magamon nagyokat nevetve hogy lehetek ilyen érzelgős.
Természetesen eszembe jutott a saját szalagavatóm, ballagásom, érettségim és az is mi mennyire széledtünk szét a világban azóta. Szeged, Szolnok, Orosháza, Dublin, Idő közben feleségek, menyasszonyok, anyukák lettünk. Nagy feladat előtt állok, anyuka leszek. Ez a legkomolyabb dolog a világon, ez a könyvsorozat pedig segített visszaemlékezni és lezárni az életem eddigi részét. Lehet furán hangzik, de mielőtt még én kezdek el aggódni a saját lányom jövőjéért, jó volt visszaemlékezni Reni szülei által az én szüleim elvárásaira. Cortezen keresztül, a nagy szerelmekre, akik legalábbis akkor nagyon nagynak tűntek. :)


Azért egyszer elolvasnám azt is mi lett velük az életben. Ők megállták e a helyüket, és milyen eber lett belőlük. Meddig bírták a gimis szerelmek, megmaradtak e a barátságok.
Egy biztos, nem sok az a 8 kötet, gyorsan lehet vele haladni, irány a bolt, az antikváriumok, a könyvtárak és aki még nem tette kezdjen bele. Megéri!

Megjegyzések