Christelle Dabos: A tél jegyesei

Nicholas Sparks - Szerelmünk Lapjai


Nicholas Sparks - Szerelmünk Lapjai

"Tudom, hogy nincs bennem semmi különös. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem alkottam semmi emlékezetest, nevem hamarosan homályba vész, de tiszta szívből, igaz szerelemmel szerettem valakit, és ez nekem teljesen elég..." A mű a végtelen szerelem szívszorítóan gyengéd története. 1946-ban, Észak-Karolinában kezdődik, amikor Noah Calhoun visszatér a második világháborúból. A harmincegy éves férfi, miközben megpróbálja birtokát felvirágoztatni, folyton egy gyönyörű lányra gondol, akivel tizennégy évvel korábban találkozott, és akit eddig mindenkinél jobban szeretett. Az emlékeinek él, egészen addig, amíg a lány meg nem érkezik a városba. Mi történt velük az elmúlt években, és hogyan alakul további életük? Mindezt megtudhatjuk e páratlanul szép, mesterien szőtt, megrendítő és igaz szerelmi regény lapjairól. 


A filmet nem láttam, csak egy-egy jelenetet azt hiszem. Aztán olvastam a könyvről, hogy ez az egyik legszebb szerelmi történet. Nicholas Sparks könyveit egyébként is szeretem. Na jó, be kell hogy lássam igazi romantikus lélek vagyok és rajongok a kedves, szerelmes akár még kosztümös filmekért-könyvekért. Mindezek után mikor a könyv a kezembe akadt, úgy döntöttem adok neki egy esélyt. 
Kicsit sablonos volt, tudtam mi lesz mindig a következő oldalon, ez picit elvett a regény élvezhetőségéből. Talán úgy tudnám igazán meghatározni, hogy a könyv első fele nagyon tetszett, a másik fele kevésbé. Tudom, hogy a könyv igazi mondanivalója éppen ott kezdődik, nekem mégse nyerte el a tetszésemet. Diákszerelem, ami felnőtt korban teljesedett ki. Talán még azt is el tudom képzelni, hogy a két szereplő a valós életben is létezett. Jók a jellemrajzok, a főhősöknek vannak hibáik, mernek szeretni, hibázni, dühösnek lenni. Különösen tetszett a kis ház ahol Noah él. Amit egyedül építget, a vidék ami körülveszi. Én már túl XXI. századi vagyok ehhez sajnos, a laptopom nélkül nem tudnék meglenni. De ez adja a plusz romantikáját a történetnek. Ismétlem, én aztán igazán romantikus típus vagyok, már konkrétan elgondolkoztam rajta, hogy én élvezem ha megkönnyezhetem ezeket a regényeket, és mindezek ellenére a vége igazán közhelyesre sikerült.Azért egy nagy piros pontot is kap a vers részletekért. Hála a könyvnek megszerettem Walt Whitman szép szerelmes verseit.
Lehet velem van a baj, a könyvek vége 70%-ban csalódást okoz. Mindig azt érzem, hogy azt úgy összecsapják, és még hiányzik belőle valami. Egy szépen kifejtett életút után, másfél oldallal összegezni és vége, nem ezt nem így kellene. 
Csajok, egy biztos, olvassátok el a könyvet, cáfoljatok rá arra amit mondtam. Zsebkendő, csokoládé, egy pohár bor és kezdődhet az olvasás. A romantika azaz igazi, rózsaszín köddel körüllengő, nagyokat sóhajtozó romantika világába utazhattok az íróval.  Néha igenis erre is szüksége van mindenkinek.

Gigi ajánlási fok: 5/4


Megjegyzések